Hamis önfoglalkoztatás

A hamis önfoglalkoztatás olyan konstelláció, amelyben az önálló vállalkozók vagy a szabadúszók munkavállalóként dolgoznak, de önálló vállalkozónak minősülnek. Ez azt jelenti, hogy az önálló vállalkozók ténylegesen foglalkoztatottak, de adózási okokból önálló vállalkozók.

A hamis önfoglalkoztatás a társadalombiztosítási kötelezettségből ered. Mert amikor egy vállalat munkavállalókat foglalkoztat, nemcsak a bérüket kell fizetnie, hanem a társadalombiztosítási járulékokat is. Az önálló vállalkozók esetében ezt a többletköltséget nem kell figyelembe venni.

** Melyek a színlelt önfoglalkoztatás alapjai?**

A színlelt önfoglalkoztatás kérdésének alapját a társadalombiztosítási törvény rendelkezései képezik. Meghatározza, hogy ki tekintendő önálló vállalkozónak és ki tekintendő alkalmazottnak. A különbségtételt többek között az utasítási kötelezettség, a szerződő vállalkozás működésébe való beilleszkedés és a személyes függőség szempontjai alapján kell elvégezni.

A hamis önfoglalkoztatás nem lovagias bűncselekmény, hanem közigazgatási jogsértés, amely magas bírságokkal büntethető. Ezért mindenkinek, aki független vállalkozóként dolgozik, meg kell győződnie arról, hogy valóban önálló vállalkozó, és nem áll munkaviszonyban.

Annak megállapítása érdekében, hogy fennáll-e színlelt önfoglalkoztatás, megvizsgálják a tényleges munkafeltételeket. Különösen a következő kritériumok játszanak szerepet:

Munkaidő és munkahely: Rendelkezik-e az önálló vállalkozó meghatározott munkaidővel és munkavégzési hellyel?
Munkaeszközök: Az ügyfél biztosítja-e az önálló vállalkozó számára a munkaeszközöket?
A munka megszervezése: Részt vesz-e az önálló vállalkozó a munkaszervezésben?
Függőség: Mennyire függ az önálló vállalkozó az ügyféltől?

A hamis önfoglalkoztatás különösen azokra az önálló vállalkozókra vonatkozik, akik csak egy ügyfélnek dolgoznak, és tevékenységük során csak utasításaik vonatkoznak rájuk. Ez azt jelenti, hogy a megrendelő személy vagy vállalat határozza meg, hogy az önálló vállalkozónak mit kell tennie, mikor kell megtennie, és hogyan kell megtennie. Ez a színlelt önfoglalkoztatás klasszikus esete.

Azoknak az önálló vállalkozóknak, akik ilyen módon dolgoznak az ügyfeleknek, fontos foglalkozni a témával. Mert színlelt önfoglalkoztatás esetén az ügyfeleknek meg kell fizetniük az önfoglalkoztatók társadalombiztosítását, és szükség esetén bírságot is fizetniük kell. Másrészt az önálló vállalkozók elveszíthetik társadalombiztosítási védelmüket, és a legrosszabb esetben további adófizetésre kényszerülnek.

Saját önfoglalkoztatás: Mely szakmák relevánsak?

Az érintett szakmák kérdését nem lehet egyértelműen megválaszolni, mivel a színlelt önfoglalkoztatás számos iparágban előfordulhat. Az informatikai iparban, az építőiparban, a rendezvény- és vásárépítésben, az ellátás területén, valamint a szállítási és logisztikai ágazatban végzett foglalkozások azonban különösen gyakran érintettek.

Az érintett önfoglalkoztatók esetében tanácsos foglalkozni az önfoglalkoztatás kritériumaival, és biztosítani azok teljesülését. Ez azt jelenti, hogy maguk döntik el, mikor, hol és hogyan dolgoznak, és hogy nem tartoznak a megrendelő utasításai alá. Ajánlatos továbbá olyan szerződést kötni, amely egyértelműen meghatározza az önfoglalkoztatást, és kizárja az utasítások kiadásának kötelezettségét.

Hasznos lehet továbbá szakértői tanácsot kérni annak biztosítása érdekében, hogy az önálló vállalkozóként vagy önálló vállalkozóként végzett tevékenység megfeleljen a kritériumoknak, és hogy a színlelt önfoglalkoztatás kizárható legyen.

Hogyan védheti meg magát a vádaktól?

Annak érdekében, hogy megvédjék magukat a színlelt önfoglalkoztatással kapcsolatos vádaktól, az önfoglalkoztatóknak gondoskodniuk kell arról, hogy munkaviszonyuk ténylegesen önfoglalkoztató legyen. Ez magában foglalja például a munkaidő és a munkavégzés helyének független meghatározását, valamint a projekt kockázatának viselését. Biztosítaniuk kell továbbá, hogy ne kapjanak utasításokat az ajánlatkérő szervtől, és hogy tevékenységük független és független legyen az ajánlatkérő szerv munkájától.

Az önfoglalkoztatás bizonyításának egyik módja egy olyan szerződés kidolgozása, amely szabályozza a munkaviszony valamennyi feltételét. A fenti szempontokat is figyelembe kell venni. Hasznos lehet más ügyfelek vonzása is, ezáltal csökkentve az ügyféltől való függőséget.

A színlelt önfoglalkoztatás vizsgálatát az adóhivatal, a társadalombiztosítási társaságok, a Német Nyugdíjbiztosítási Szövetség vagy a munkaügyi bíróság végezheti el. A szerződő felek vagy közszolgáltató ajánlatkérők is kérhetik az ellenőrzést (pl. elbocsátás elleni védelem).

A színlelt önfoglalkoztatás vizsgálata során a szerződéseket, a tényleges munkaviszonyokat és a munkakörülményeket vizsgálják. A könyvvizsgálóknak meg kell találniuk és bizonyítaniuk kell a színlelt önfoglalkoztatás bizonyítékát. Ha a következő kritériumok teljesülnek, színlelt önfoglalkoztatás állhat fenn:

A megrendelő személy vagy vállalat forgalma a teljes forgalom 5/6-át teszi ki.
Az önálló vállalkozó nem alkalmazott állandó jelleggel biztosítással rendelkező munkatársat.

• Az önálló vállalkozó tartósan csak egy ügyfélnek dolgozik (több mint 83%).
  Az önálló vállalkozót a megrendelő személy vagy a vállalat a munkakörnyezetben, valamint az ellenőrzési lehetőségekben vagy a vállalkozói szabadságban korlátozza.

Ha ezek a kritériumok teljesülnek, feltételezhető, hogy ez a foglalkoztatás hatással lenne a vállalkozói kockázatra, és függőség áll fenn.

A színlelt önfoglalkoztatás ellenőrzéséhez a következő kérdéseket teheti fel magának a munkaviszonyra vonatkozóan. Ha ezekre a kérdésekre igenlő választ lehet adni, ez a színlelt önfoglalkoztatás ellen szólhat:

Megoszthatja-e és meghatározhatja-e az önálló vállalkozó a munkaidejét?
Az önálló vállalkozó használja-e a saját márkáját külső megjelenítésre (pl. névjegykártyák, reklám)?
Különbséget kell-e tenni az önálló vállalkozó és az állandó munkavállalók feladatai között?
Az önálló vállalkozó mentes-e a szerződő társaság utasításaitól?
Az önálló vállalkozónak rendszeresen jelentést kell-e tennie a szolgáltatásokról?
Szabadon választható-e a munkahely az önálló vállalkozó számára (legalábbis részben)?
A használt hardvert vagy szoftvert ellenőrzi-e az ügyfél?

A színlelt önfoglalkoztatás jogi következményei súlyosak lehetnek mind az ügyfelek, mind az érintett önfoglalkoztatók számára. A legrosszabb esetben ez a társadalombiztosítási járulékok és adók további befizetéséhez vezethet. Az önálló vállalkozók felelősségre vonhatók, és súlyos bírságokkal vagy akár szabadságvesztéssel is szembesülhetnek. Az ügyfeleket arra is kötelezhetik, hogy fizessenek, ha munkáltatónak minősülnek.

Emellett a színlelt önfoglalkoztatás negatív hatással lehet az önfoglalkoztatókról kialakult képre is, ami üzleti partnerek és megrendelések elvesztéséhez vezethet. Ezért fontos, hogy már korai szakaszban tájékozódjon a témáról, és figyelmet fordítson a munkaviszony helyes kezelésére. Kétség esetén az önálló vállalkozóknak és az ügyfeleknek ügyvédektől vagy adótanácsadóktól kell tanácsot kérniük.